Horváth Balázs (a VANNET PTE-PEAC játékosa) országos bajnok lett, és az Év játékosa címet is megkapt

Most értékelődött fel igazán, hogy a nyáron együtt strandröplabdázhattunk Orfűn! Úgy emlékszem, mindig nyertünk.
– Ez így volt – válaszolta Horváth Balázs. – Ez is nagyban hozzájárult a sikerünkhöz, úgyhogy nyugodtan érezze is egy kicsit magáénak!

Sokat tanultam, de egyvalamiben nem tudott segíteni: az emelkedésben…
– Pedig ez meghatározó ebben a sportágban, és vagy megvan valakiben, vagy nincs, nagyon nehéz fejleszteni.

Érdekes sportág a strandröplabda, sokan kedvelik, de a legtöbben inkább csak nézik. Zavarja őket a furcsa kéztartás, az ütésekkel járó fájdalom.
– Én ezt másként látom. Sok helyen, sok strandon megfordulok, és úgy veszem észre, óriási tömegbázisa van. A nyaralók, pihenők mind szívesen kipróbálják, persze nem a szabályok szerint, vagyis kettő a kettő ellen, hanem olyakor négyen–öten egy térfélen. Ha mi lemegyünk, nagyon szeretik nézni, amit csinálunk, próbálják ellesni a mozdulatokat, a látottak szerint alakítják a mozgásukat.

Mikor és hol „kattant rá” a röplabdára és a strandröplabdára?
– Tizennégy éves voltam, amikor a gimnáziumban teremben elkezdtem. Keszthelyi vagyok, úgyhogy a városi strandon szó szerint minden nap lent voltunk, egy húsz–huszonöt fős társaság délután kettőtől nyolcig folyamatosan strandröplabdázott. Rengeteg órám benne van tehát abban, hogy most itt tartok. Nagyon sokat játszottunk, sok verseny is volt, könnyű volt beleszeretni.

És azóta nem először jutott a csúcsra.
– Most nyertük meg másodszor a strandröplabda országos bajnokságot. A csapattársam Vocskó Máté, aki egy budapesti játékos, s immár a hatodik szezonunkon vagyunk túl együtt. Idén és tavaly is mi győztünk, de korábban is jók voltunk: az azt megelőző évben még úgy is ötödikek lettünk, hogy súlyos sérüléssel, vállficammal bajlódtam, előtte pedig második helyen végeztünk.

Az Év strandröplabdázója díjat nem említette!
– Igen, tavaly és idén is mi kaptuk a szövetségtől az Év felnőtt strandröplabda játékosa díjat. Nagyon örülünk neki, nyilván az országos bajnoki győzelemnek szól az elismerés.

Amíg a strandröplabdában az egyik legjobbnak számít, teremben az NB I. középmezőnyéhez tartozó vanNet PTE-PEAC csapatában játszik. Nem fáj a szíve a röplabdázóknak, hogy úgymond rossz sportágat választottak: hiába játszanak a honi élvonalban, ebből nem lehet megélni, mint a fociból, kézilabdából, kosárlabdából, vízilabdából?!
– Ez egy összetett kérdés, de nagyon jogos! A strandröplabdát és a teremröplabdát különválasztanám. Utóbbit mi mindannyian munka mellett csináljuk Pécsett, teljesen amatőr csapat vagyunk. Pedig vannak közöttünk is olyanok, akik talán profiként is megélhetnének belőle. Szerintem rendkívül igazságtalan a röplabdázás támogatottsága, szponzorációja, óriási a különbség a többi labdás sportághoz képest. Pedig el se hinné, mennyire népszerű sport ez külföldön, milyen show-t építenek rá! A mi szintünkön már az is előrelépés lenne, ha nem kellene tagdíjat fizetni, vagy ha minden felszerelést megkapnánk. Ugyanakkor ezt pótolja, hogy Pécsett nagyon jó társaság alakult ki, szeretünk együtt játszani.

És a strandröplabda?
– Ott komoly eredményeket érhetnénk el nemzetközi szinten is, a mi csapatunk, és még néhány másik is képes lenne erre. De ehhez feltétlenül szükség lenne a szövetség és szponzorok anyagi támogatására. Sajnos azt látom, hogy enélkül sokan nem tudnak kiteljesedni.

Kiteljesedhet a munkahelyén, bár a kormányhivatal kevésbé laza, vidám, napsütéses hely, mint egy strand.
– A Pécsi Tudományegyetem Jogi Karára jártam, ott szereztem meg a diplomámat, majd szakvizsgát tettem. A Baranya Megyei Kormányhivatal jogtanácsosaként munkajoggal foglalkozom. Valóban más személyiséget kíván egy munkajogi perképviselet a bíróságon, mint a homokban röplabdázni… A munkámban nem kevés a leterheltség, a sport mindezt oldja, ki tudom magam pihenni. Nagyon jó kiegészítés ez, nem is tudom, hogy tudnám ellátni a feladataimat, ha nem sportolnék.

Akkor most sanyarú idők járnak Önre! Szürkeség van, tél – még ha nincs is olyan hideg. Távolinak tűnik a nyár. Netán ilyenkor nosztalgiázik, s betesz egy ob-meccset a lejátszóba?
– Beletrafált! Családi körben karácsonyoztunk, s a nagyszüleimnek DVD-n megmutattam az országos bajnoki döntőt. Jó érzés volt feleleveníteni… Egyébként persze ilyenkor várjuk a nyarat, ami számunkra májustól jön el, és augusztus végéig tart a szezon. Addig is kiegészítő sportágként fallabdázom, hetente egyszer járok a röplabda mellett. Ma már szenvedek is rendesen, mert vasárnap volt meccsünk, azóta nem mozogtam – ezt nagyon nehezen bírom.

Forrás: Mayer András (Dunántúli Napló)

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?